dolce vita hintalova (Lázár Domokos) neked is jó nagy nekem is jó nagy csokorban nyílnak a rossz napok este az ágyban reggel a gyárban vágyakat fest a szívem, nem mozdulok csak egy kicsit félek mikor szemedbe nézek mert benne látom hogy én vagyok velünk csak játszik az élet olyan szürke és kék lett a dolce vita hintalova felfalta a nyerget plafonon ül a világ hát innen fut aki lát mindenkit elkergetett a dolce vita hintalova felfalta a nyerget szalad, szalad, kifut a világból beszél, beszél, de mindig magáról szegény fejét valaki kimosta mindenki azt mondja hogy dolce vita kidobta. a TV-ből reggel kiönt a tenger díványomon úszkálnak a reklám-ajkú nők kameraképes mosolyuk édes nekem magányos orgia a média nem kell a tenger mert ott vizes az ember a szomszédban a szolárium is keleten kel fel hiszen csónak az élet és ha partra téved a matrózokból dolce vita felfalja a lelket suhan a fák alatt szökik a pirkadat senki sem csókolja a fáradt arcodat suhan a fák alatt szökik az öntudat üvölt a sziréna... a dívák részeg díványán a vörös az édes, alsóváros-bordélyházban mindenre képes hajnalban a dolce vita pihen a parton megmozdul az ember de a szíve egy kartonban ég