panodráma (Lázár Domokos) kék tóban fürdenek a szürke házak tégla sapkájukban egy kicsit fáznak üres a szoba, nincsen kép, a TV fázik szakállas kéményseprő az ágy alatt játszik ez most egy ilyen nap, a villamosok állnak furcsa lilás füstöt pipálnak a gyárak a kirakatok halkan egymás vállán sírnak a csatornák szájából trágár szavak hullnak szerelmet vall a processzor, diszkóba jár a professzor a csókok íze, a fények, a gitár, a koncert és a filmek a villamos, a TV, a repterek és a kávé betörve, kiöntve, a város peremén egy küszöbre nyerít a hintaló, fáradt ma a bemondó a plakátról integet Jean-Paul, a Belmondo a mozik művészfilmet bámulnak bambán részeg villamosmérnök táncol az utcán egy felhőn fekszem, alattam a város furcsa felhő, amolyan bentlakásos lenn az utcák mind alusznak már a Hold a megállóban egy csókra vár a tejút innen csak egy karnyújtás a göncöl-szekér az éjben gödröt ás de lassan reggel, a felhő felkel „az álomnak vége” - üvölt a vekker