van még egy percünk (Lázár Domokos) ha két életem van énnekem akkor az egyiket biztosan megértem nem kábulat csak az öntudat ül a polcodon talán holnaptól én is fölkapom fölszaladnék ó a tetőre onnan egy felhőre lábat lógatunk majd az időbe integessél majd nekünk fel mosolyogni kell figyelem emberek bezárt az égbolt pedig az tegnap még kék volt berágott ránk az ember neki túl halkan dorombolt ajkunkra olvadnak a csókok, szabad lelkeket esznek a drótok, nincsen könyvtár, mi a fasznak? várjatok van még egy percünk mielőtt vége meztelen érzelem úszik az égre és tudd meg, vannak itt csókok a vágyak óvszert húznak alattunk Ádám és Éva ölében üvöltve sírjuk hogy egyszer mind itt laktunk a metró ma már a Föld felett jár benne gondtalan kicsi csillagok alszanak talán ez nem ébreszt fel nem kavar fel nem várom el.